2013. augusztus 15. Gondar
Még mindig nem fogtam föl, hogy
hol vagyok. Ahogy a házban beszélgetünk, játszunk, néha teljesen elfelejtem,
hogy Etiópiában vagyok, és igencsak meglep a táj, ha kilépek az ajtón.
Csütörtökön körbejártuk a
helyeket, ahol önkéntes projektek futnak, és amikből majd a vezetőséggel
közösen választanunk kell egy helyet, ahol dolgozni fogunk.
Először a vak gyerekek iskolájába
mentünk, a Kedusz Rafaelbe. Ez egy elég jó iskola, helyi viszonyokhoz képest
jól felszerelt. Döbbenetes volt számomra körbejárni a kollégiumi részt és az
osztálytermeket: mintha a 20 évvel ezelőtti, de néhány helyen mai magyar
iskolákban jártam volna. Innen nagytaxival (helyi tömegközlekedési eszköz, 11
személyes busz, amibe legalább 20 ember befér) mentünk tovább a következő
helyre. Leintettünk egyet, amiben még volt 4 szabad ülés, így 10-en gond nélkül
befértünk. Megérkeztünk a Bridge of Hope árvaházba, ami egy mezőgazdasági
projekttel van összekötésben.
A harmadik hely volt a
legmegrázóbb: a Yeneget Aszfa helyi szervezettel közösen működtetett projekt
két részből áll. Egyrészt utcagyerekeknek mozgó iskolát üzemeltet, illetve a
városban 4 shelter otthont volt utcagyerekeknek. Itt találkoztunk gyerekkel is.
Nagyon nehéz volt látni a szemükben a sok átélt nehézséget. Minden egyes
mozdulatuk a múltjukról árulkodott. Ahogy csak félig emelik föl a fejüket,
amikor ránk néznek, és hiába mosolyognak, a szemük szomorú marad.

כל הכבוד.היכן תבחרי להתנדב?
VálaszTörlésאילן
אני בחקלאות-בית יתומים ברידג' בסוף ומאוד נהנת!
VálaszTörlés