Kinga: Tuktuk

2013. augusztus 14. Gondar

Jiszraelim letuktuk! Izraelik, a tuktukba! És a belgák hova álljanak?

De ezt csak egy pillanatra gondoltam, majd én is felálltam, hogy a többiekkel együtt beszálljak ebbe a furcsa etióp közlekedési eszközbe: háromkerekű autó, a vezetőn kívül még 4 hellyel, de akár 8 ember is be tud zsúfolódni, a helyi szokásoknak megfelelően.

Az elmúlt két nap utazással telt. Addisz Abebából Gondárba vezető 800 kilométeres szakaszt másfél nap alatt tettük meg, 11-szer állított meg rendőr, a sofőr vagy 3 büntetést kapott (az autón zöld csíkok voltak, ami nem szabályos), és az első nap 12 órás utazása során vagy 6-szor álltunk meg pisilni a természet lágy ölén.

Mintha egy filmet néztünk volna a kocsi ablakából. Láttuk az igazi Etiópiát, és az addiszi otthon-érzésből csak a zöld, hűvös és a borult idő maradt meg. Gyönyörű tájakon autóztunk keresztül, és ugyan 12 órát mentünk az első nap Bahir Dahrig, de nem telt el 10 percnél több, hogy ne láttunk volna embereket. Vagy falvakunk hajtottunk keresztül, vagy csak egyszerűen emberek gyalogoltak két falu között, semmivel, egy tehénnel, fát cipelő szamárral, egy bottal a kezükben.

Etiópia mint egy film suhant el mellettünk, 80 km/órás sebességgel. Nem tudom szavakkal visszaadni, amit láttunk, inkább fényképekkel próbálom meg megmutatni.