Kinga: Úton-útfélen

2013. augusztus 21. Gondar

Kettős érzés kísér, ahányszor a városban sétálok.

A csapatunkkal egyik este bementünk a városba. Nagyon jó kedvünk volt, rengeteget nevettünk. És néha egyikünknek-másikunknak torkára fagyott a nevetés: körülnéztünk. 8-10 éves kisgyerekek, cipőt pucolnak, rágót árulnak, egy mérleg mellett guggolnak. Nevetve karikát hajtanak, majd egyszer csak elkapsz egy pillantást, és kész. Olyan kétségbeesés ül ki hirtelen az arcukra, olyan mély szomorúság lobban föl a szemükben, amilyet még nem láttam. Megyünk az utcán, és nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak? De mégis nevetünk, mert nem lehet mást tenni, mert nem lehet magunkra venni a világ fájdalmát.

Úgyhogy megyünk tovább az utcán, hangosan nevetünk, hogy ne halljuk, hogy belül sírunk.

Tegnap elmentünk a környező falvakba megnézni, mit csináltak az előttünk itt járt önkéntesek, tanulni a helyi hagyományos földművelésről, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb módot a segítésre. 18 családdal dolgozunk a projektben, ebből a legtöbben Blazsikban laknak. A másfél órás út kicsit hosszúra nyúlt. Gyalog mentünk, gyönyörű tájakon. És persze eltévedtünk. Átkeltünk egy patakon, mezítláb, mert híd az nincs. Megmásztunk egy kisebb hegyet, mire kiderült, hogy nagyon nem erre kéne jönnünk. Szerencsére velünk volt Aviva is, aki Etiópiában született, ő volt a tolmácsunk. Egyik útbaigazításunk során végül egy kisfiú felajánlotta, hogy majd ő elvezet minket Blazsikba. Egy műanyag papucsban szökkelt előttünk, köveken, bokáig érő sárban, patakon át, mi meg a túrabakancsainkban alig bírtuk követni. És bár kiderült, hogy először feleslegesen keltünk át a folyón és másztuk meg a hegyet, végül mégis eljutottunk Blazsikba a családhoz, akiket kerestünk. Az előző önkéntesek segítségével egyszerű csepegtető berendezést építettek a kertjükbe, így a száraz évszakban is tudják a földet művelni. Ebben a családban nincs apuka (mint a legtöbb családban, akikkel dolgozunk), a projekt célja többek között az, hogy megakadályozza a gyerekek városba szivárgását és utcagyerekké válását, ami a szegénység következménye. Ha egy családban nincs férfi, az gyakorlatilag ellehetetleníti az életet. Egy anyuka a gyerek mellett egyedül nem tudja olyan hatékonyan művelni a földet, hogy annak terméséből meg lehessen élni. Így a gyerekek elhagyják a falut, és a közeli városba mennek. Ahol hirtelen a város egyik terén találják magukat, egy mérleg előtt guggolva.