Az utolsó sabat

 2013. szeptember 2.

Nem az enyém, hanem a falassa zsidó közösségé Etiópiában. Illetve most már megvolt az első sábátjuk Izraelben, hisz múlt héten fejeződött be, immár többedszerre hivatalosan az etióp alija.

Izrael Állam kinyilatkoztatta, hogy nincs több zsidó Etiópiában, a gondari központot bezárják, az alijának vége. És mégis, újra és újra találtak még zsidókat itt. Illetve az utolsó alija-hullám során már nem béta izraelről beszéltek, hanem falassákról: olyan zsidókról, akik az üldöztetés miatt (pl. nem lehetett saját földjük, ami olyan társadalomban, ahol 80% földművelésből él, nagyon nehéz) kikeresztelkedtek, és csak tudatukban maradtak meg zsidónak. Így a falassa közösségnek, az alija után be kell térnie Izraelben.

Az etióp alija nagyon sok kérdést vet föl. Az etióp diaszpóra nagyon különleges. A Szóbeli Tan, nem jutott el hozzájuk, a Tóra alapján éltek. Az életformájuk is nagyban különbözött a zsidóság nagy részének életformájától. Falvakban éltek, áram és folyóvíz nélkül, főleg kézművesek vagy farmerek voltak. A modern Izraelhez képest hatalmas technikai lemaradásban, egy teljesen különböző zsidósággal, óriási kulturális különbséggel. És mégis, zsidóságuk központjában mindig is Jeruzsálem állt: a vágy, hogy ott élhessenek, generációkon keresztül élt. 1984-ben, a Mózes hadművelettel érkezett az első alija Izraelbe. De nem az álmaikban élő tejjel-mézzel folyó Kánaánba érkeztek, nem a próféták és ősapák földjére. Hanem egy modern országba, folyóvízzel, árammal és számlákkal, másodper mutatóval, és mégis csak egy fehér társadalommal, aki kis gyanakvással figyelte újonnan érkezett fekete testvéreit.

Jött a többi alija-hullám, egyre több etióp zsidó érkezett Izraelbe. Családok újraegyesültek, traumák halmozódtak, tanulták a modern életet. Kik jobban, kik kevésbé illeszkedtek be a társadalomba, de legtöbbjükben ott él az erős akarat, hogy „olyanok legyünk, mint a többiek”. A következő generációnak már könnyebb lesz.

És akkor megérkeztek falassa testvéreik. Akik ugyan zsidók, de kitértek, és most visszatérnek. Nincs könnyű dolguk, hisz több oldalról is megkérdezik motivációjukat. Már Izraelben élő Béta Izrael közösség egy része kissé ferde szemmel néz rájuk: „mi a legnehezebb időben is zsidók maradtuk, ti miért nem?”. Izrael is egy kissé nehézkesen fogadja őket: „nem csak azért jöttök, mert itt jobb, mint ott?”.

De ők mégis jönnek: van, aki 15 éve ott hagyta a faluját, hogy Gondarba jöjjön, és megtanulja a zsidó szokásokat. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy zsidók lehessenek. Elítélhetjük-e őket azért, mert a legnehezebb időben otthagyták a vallásukat, és most megpróbálnak visszatérni hozzá? Igaz, hogy volt, aki megmaradt zsidónak akkor is, amikor tényleg nem érte meg. De kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk felettük?

Az évek során egy elkötelezett zsidó közösség épült fel Gondarban. Rengeteget tanultak, és mindent megtettek, hogy zsidók legyenek. És akkor elkezdődött a kálváriájuk. Ki alijázhat? És mi alapján? Aki anyai ágon zsidó? Aki apai ágon? Akinek erről az oldalról így, vagy arról az oldalról úgy van zsidó felmenője? Alijázott egy csoport, megváltoztatták a kritériumokat. Alijázott egy másik csoport, ismét újra gondolták. Befejezettnek nyilvánították az aliját, újra megnyitották.

És most megint befejezettnek nyilvánították. Közel 2000 ember azonban itt maradt, őket elutasították. Ismét családok szakadtak szét. Van például egy kisfiú, akinek elváltak a szülei: ő itt maradt az anyjával és többi testvérével, még apja már Izraelben van. Bár már most megindultak a pletykák, hogy talán mégsem végleges az alija leállítása. A zsinagógát végül mégsem zárták be a megadott időpontban, az ünnepek végéig még működik, és utána pedig új helyre költözik. Talán ha az itt maradt közösség megmutatja, hogy a Szochnut támogatása nélkül is képes és akar zsidó közösség lenni, tényleg belső motivációból, akkor újragondolják az aliját.

Ünnepélyes fogadtatásban részesültek az „utolsó” etióp zsidók Izraelben. Kék-fehér zászlók mögé rejtették a politikát, a rájuk váró nehézségeket. Ők pedig boldogan-szorongva léptek az Ígéret Földjére, ahova annyi év óta vágyódtak, és amiért annyi nehézséget vállaltak.

Felejtsük el egy pillanatra a kritikákat, a politikát, a nehézségeket. Hisz az etióp zsidók szinte egésze mégiscsak abban az országban van, ahova annyira vágyott. És igaz sok nehézséggel kell szembenézniük, de legtöbbjük optimista. Izraellel közösen birkóznak meg a kulturális különbségekkel, a felmerülő problémákkal. Nem könnyű integrálni egy ennyire különböző helyről érkező ekkora tömeget. Nem is várhatjuk el, hogy zökkenőmentesen, egy-két év alatt végbemenjen a folyamat. Egy-két generációnak kell felnőnie ehhez Izraelben. Még nem nőttek föl. Se az etióp zsidók, és talán Izrael sem. Sokat beszélgettünk erről a csoportban, mindenféle származású (etióp is) izraeliekkel. És én bízom benne, hogy idővel egyre inkább csökkennek a szocio-ekonomiai különbségek, az etióp bevándorlók megértik Izraelt, és Izrael is megérti az etióp bevándorlókat.

Képek a közösségből (Yael Shaltiel)