Autósüldözés

Ez már elég régen történt, de azt hiszem, megéri, hogy leírjam.

Egyik vasárnap délelőtt egy szabad hétvégéről tartottunk haza. Elég sokan utaztunk egy helyre, a csoport egy része azon a véleményen volt, hogy az egyik ismerősünket, aki Gondarban nagytaxizik, kérjük meg, hogy jöjjön el értünk.

Én az egyik lánnyal együtt mindenképpen tömegközlekedéssel akartunk hazajönni – ez városok közötti nagytaxit jelent – mert ezt sokkal izgalmasabbnak tartottunk. És mivel nem jött a srác, az eső pedig elállt, ezért útnak indultunk.

Egy helyen át kellett szállnunk, itt megéltünk pár izgalmas percet, de utólag visszatekintve nem is volt olyan hosszú idő, mint aminek akkor tűnt. Ott álltunk a kereszteződésben, a nagytaxik meg sorra mentek el mert tele voltak, fogalmunk sem volt, hogy egyáltalán jó helyen állunk-e, itt le lehet-e stoppolni a minibuszokat. Ahogy megálltunk egy helyben, természetesen egy csomó helyi gyűlt körénk, sose lehet tudni, honnan érkeznek hirtelen. Ott álltunk egy csomó pásztorfiú társaságában, akik szerint jó helyen álltunk, és segítettek is leintegetni a minibuszokat.

Végül sikerült felszállnunk egyre, volt benne hely számunkra is. Találgattuk, hogy mi lehet a többiekkel, elindultak-e már. A nagytaxikról azt kell tudni, hogy városon belül felül fehérre, alul kékre vannak festve (minden városban), a városköziek pedig kék-fehérek, vagy sárga-fehérek vagy zöld-fehérek (nem tudom, hogy melyik mit jelent pontosan).

Itt nem a ló a lényeg (bár az is érdekes), hanem a héttérben látható nagytaxi. Na ez az, ami csak a vársono belül közlekedhet. És amit nem ott közlekedett.

Ahogy ülünk a nagytaxiban, egyszer csak látjuk, hogy megelőz minket egy fehér-kék minibusz: ez bizony az ismerősünk kocsija, benne a társaság maradékával! Nem telt el 5 perc, leintett minket egy rendőr (igen, ezt pont így kell érteni). Innen csak körülbelül tudtuk követni az eseményeket, mert amharául folytak a dolgok, de a lényeget így is megértettük. A rendőr, ahelyett, hogy a papírokat kérte volna, beült hozzánk és élénken magyarázott valamit (igen-igen: kövesd az a kocsit!). Majd az ablakon kiintegetve leintette a minket éppen megelőző másik nagytaxit, mindketten megálltunk. Rendőr barátunk elköszönt tőlünk, és átült a másik autóba (haha, a cseles nem akarta, hogy tudják, melyik autóban ül!). És autósüldözés folytatódott! Fehér-kék ismerősünk az események ezen pontján már messze járt, de sárga-fehér „rendőrautónk” üldözőbe vette!. Egy időre mindenki eltűnt a szemünk elöl, a mi kis nagytaxink az események mögött maradt…

Az autósüldözésbe a következő faluban kapcsolódtunk vissza: a sárga-fehér minibusz, amiben a rendőr ült, végre beérte a fehér-kék városi nagytaxit! Innen már nem szép a történet, mert csúnyán megbüntette, amiért városon kívül szállít utasokat, meg lehet, hogy gyorshajtásért is, azt már nem tudom, de elég gyorsan mentek.

            Ja, a tanulság? Etiópia – autósüldözés, ahol a rendőr taxival megy!

            <3